Némi Derű a Dürümben

Azt hiszem, ma mindenki egy kicsit megkönnyebbülhet a Péntek meccs után. Akkor nagyon keserű szájízzel hajtottuk álomra méregtől dagadó fejünket, ma valamivel jobb éjjelünk lesz, azonban túl nyugodtan nem aludhatunk. Az 5:1-es végeredmény és kimondottan szép foci után nem lehet éppen okunk panaszra, de kár osztani az ÉSZT, az igazi hajó Romániában már elúszott. Ha csak egy pontra is jók lettünk volna Bukarestben, vagy hova tovább nem engedjük ki a kezünkből a győzelmet Budapesten, akkor nem lenne min számolgatni, gyakorlatilag a tétnélküli várhatnánk a hollandok elleni meccset – Andorrát borítékolhatóan megverjük – így viszont megint marad a számolgatás, mint mindig.  Tekintve az előző néhány mérkőzést, amit az „Oranjével” játszottunk, nem igen lesznek derűs kilátásaink Amsterdamban. De ne siessünk úgy előre, mindenről a maga idejébe

Kezdjük a mérkőzéssel, az eredményt és a gólokat nem akarom kielemezni, a gólok amúgy is magukért beszélnek. Elég annyit, hogy kimondottan szép akciókat vezettünk az észtek ellen, ugyanakkor sokszor kedvezett a szerencse, főleg ha az öngólra, a lesgólra vagy a megpattanós szabadrúgásra gondolunk. Olyan borzasztó messzemenő következtetéseket ebből a meccsből nem érdemes levonni. A kapitány több poszton cserélt a romániai felálláshoz képest, a hírek szerint sérülés miatt, én azonban élek a gyanúperrel, hogy leginkább motivációs gondok játszhattak közre. Tény és való, a helyettesek jól szerepeltek. Németh Krisztián végre valahára gólt rúgott, illő volt most már betalálnia az egyik legnagyobb tehetségként aposztrofált magyar támadónak a !13! meccsén.  Karrierjét már aligha nem elszúrta, soha nem lesz belőle az a klasszis csatár, mint amilyennek ígérkezett pár éve, de lehet belőle egy jó támadó, akivel számolhatunk a jövőben. Most a kapufája és a gólja – lényegtelen, hogy les volt – talán lelket önt belé. Kimondottan tetszett Böde Dani játéka, bevallom őszintén én kicsit ügyetlennek találom a „madocsai Messit”, de ma úgy futballozott mint egy terminátor, kétségkívül ő szerezte a legszebb találatunkat és méltó helyettese volt az X éve keresett befejező csatárunknak. A támadó harmad szintén jól végezte a dolgát, Hajnal jól szervezte a játékot és az őszi meccshez hasonlóan most is gólt tudott szerezni. A pálya baloldalán Dzsudzsák is jóval aktívabb volt, s Koman sem lébecolt nagyon sokat. A labda zenélt a magyarok lábán, de azért ódákat nem akarok zengeni, mert Észtország papíron sokkal gyengébb és ezt a mai játékukkal igazolták is. A hollandok elleni 2:2-es döntetlenjüket és az 2012-es Eb selejtezőkön elért 2. helyüket jó időre meg kell jegyezniük, mert nem hiszem, hogy a közeljövőben komolyan kell majd velük számolni a nemzetközi futballban. A mérkőzésre kilátogató pár ezer néző elégedett lehetett a látottakkal és valamelyest kárpótoltak minket a Pénteki szégyenért (annyival mindenképp, hogy nem süllyedtünk még lejjebb)

Azért voltak hibák is dögivel, a védelem most is bizonytalankodott és természetesen sikerült is összehozni egy gólt, és a vendégek kelleténél több helyzetet teremtettek. Mondom ezt úgy, hogy végig uraltuk a mérkőzést. Ha egy Ahjupera, Tarmo  Kink képes alkalmanként zavart okozni, a villámgyors holland csatárokkal ugyan mi a fenét kezdünk majd?  ( bár erre vonatkozóan tudjuk mi a precedens, az előző 4 meccsen kapott majdnem 20 gól jól türközi a kilátásainkat)

Most kitérnék arra, hogy mire volt elég ez a mai produkció. Hát szépnek szép volt, igaziból nyugodtan kitehetjük az ablakba, de lényegében semmire nem mentünk vele.  A nagyokosok is megmondták, hogy ha Romániában kikapunk, teljesen feleslegessé válik a számolgatás, onnantól fogva a szomszédjaink kerülnek előnybe a jobb sorsolásuk miatt

Némi örömre okot adhat, hogy török „barátaink” 0:2-es győzelmet arattak idegenben és ezzel ideiglenesen visszaszereztük a 2. pozíciónkat. Azonban nem kockáztatok semmit azzal, ha kimerem jelenti, a románok otthon tartják a három pontot az észtek ellen, idegenbe pedig begyűjtik a győzelmet Andorrától. Október közepére-végére 19 pontjuk lesz, míg mi a realitások talaján maradva 17-el fogunk rendelkezni.

Sok szurkoló társ itt biztos felcsattan, hiszen a labda gömbölyű és a fociban bármi megtörténhet. Én azonban azt gondolom a futball nem a csodák világa, főleg nem a magyarok szempontjából. Fel lehet hozni az 5:3-as meccset példának, amikor valóban csodásan futballoztak a támadóink, de már ott is olyan iskolás gólokat szedtünk be, hogy ha nem a saját védelmünkkel állunk ki, hanem mondjuk a Vardar Skopje kőkemény macedón bekkjeivel, lehet az elkerülhető 3 holland gólból egyet sem szedünk be. Azért mert egy van Persie az ellenfél nem kéne teleszarni a gatyót és nem kéne malac gólokat lövetni az ellenféllel. Már pedig borítékolható, hogy malacgólokból fog jutni bőven Amszterdamban is. Sajnos a válogatott védekezése egy-két meccset kivéve, katasztrofálisan funkcionál. Gyakran egy végzős osztály első szalagavatós próbáján több összeszokottságot vélek felfedezni, mint a több éve válogatott védőtársak mozgásában. Ez az a pont, amin sajnos nem lehet segíteni és Októberig nincs már elég idő, hogy gatyába rázzák a védelmünket

A másik véglet, hogy nekünk már az X sem lenne jó a hollandok ellen, gyakorlatilag csak a három pont megszerzésével érhetnénk el álmainkat. Ezen azonban kár agyalni, a románoknak leadott tisztes 4 pont után tényleg csak magunkat okolhatjuk, hogy a fiúk „élet-halál” harcot vívhatnak majd a hollikkal Októberben. Ez még akkor is szerfelett ijesztőnek hangzik, ha vélhetően számos klasszisukat a cserepadra ültetik, hiszen a Hollandok csoportelsőségét már nem veszélyezteti semmi igazán. Az is biztosra vehető, hogy a cseresor se lesz lassabb vagy ügyetlenebb, az Ajax és PSV üdvöskéi vélhetően mindent megtesznek majd, hogy ne ők maradjanak le a 2014-es brazíliai vb-ről.

Magam részéről nem bánnám, ha már mi le maradunk erről a Vb-ről ismét akkor a törökök megtegyék azt a szívességet, hogy a románokat elütik a pótselejtezőtől. A válogatottjuk jóval erősebb a magyarnál, és ők velünk ellentétben hazai pályán fogadják a hollandokat. Bár adott esetben ez azt jelentené, hogy mi nem harmadikak, hanem negyedikek leszünk. Márpedig ha előre tekintünk, a harmadik hely mindenképp fontos lenne a harmadik kalap megszerzése miatt. Talán reménykedhetünk abban, hogy a jövőben könnyebb csoportot fogunk ki, és nem a bűn erős hollandokkal, a borzasztó török csapattal és az ősi ellenség románokkal kell összemérni erőnket. Úgyhogy elképzelhető, hogy a végén még a 3. helynek is nagyon fogunk örülni

Még egyetlen dologra szeretnék kitérni a mai mérkőzés kapcsán, mielőtt összefoglalnám az egész gondolatmenetet. Az éjszaka egyetlen nagy negatívuma egyértelműen Dzsudzsák Balázs nyilatkozata volt, őszintén nem tudom, hogy mi a francot képzelt magáról ez a pali. Pénteken ország-világ előtt aláztak meg minket, azt hiszem jogosan kritizálták őket ezért a semmit érő teljesítményért. Felháborító pökhendiséggel reagált a riporter „bénácska” kérdéseire, mintha már kijutottunk volna a Vb-re. Azt mondta „magukért”küzdöttek vagy esetleg nem fordult meg a fejében az a háromezer magyar, akik kint látták a bukaresti égést? Szerintem inkább értük kellett volna küzdi, és a riport során könyörögni a népnek, hogy bocsájtsuk meg a pénteki napot mert elfelejteni úgy sem tudjuk.

Őszintén szólva ilyenkor gondolom azt, hogy bármilyen tehetséges is Dzs, talán jobb lenne ez a válogatott celeb piperkőcök nélkül. Persze nem tudjuk melyik ujjunkat harapjuk, mert igazán nincs kit a helyére rakni és ezt ő is nagyon jól tudja, de az garantált, hogy ez a nyilatkozat nem tett jót a hírnevének és anyuka-apuka se fogja magát kihúzni többet Nyírlugos utcáin.

Összességében elégedett vagyok a mai estével – persze ez relatív, és a péntekihez mérem az elégedettség fokát – begyűjtöttük a 3 pontot és hoztuk a kötelezőt. A románok égtek hazai pályán, átmenetileg visszavettük a 2 helyet, „elvileg” újra a kezünkbe a sorsunk, gyakorlatilag teljesen esélytelenek vagyunk a pótselejtezőre. Így a selejtezők végére érve ismét számot adhatunk az eddig látottakról. Magam részéről kész csodának tartom, hogy ebben a csoportban gyakorlatilag a legvégéig harcban maradunk a tovább jutásért, ez akkor is így van, ha reális esélyeink nem nagyon mutatkoznak a hollandok elleni meccsre . A magyar labdarúgás már 20 éve szélmalom harcot vív a többi futball nagyhatalommal, és sajnos azt kell mondjam már a szomszédos államokkal is. Nincsenek állandóan játszó idegenlégiósok, normális stadionok és nemzeti bajnokságunk is iszonyat gyenge, a klubcsapataink már az első fordulóban kiestek az európai kupa porondon és most mintha az utánpótlás is megrekedt volna egy szinten (pár éve még voltak Koman, Németh, Gulácsi, Futács, Gosztonyi féle csodabogarak). A fociba invesztált pénz a béka segge alatt, a köztudattal ellentétben az állam nem támogatja a klubokat közvetlenül pénztőkével, a befektetők pedig nem veszik komolyan a szerepüket és alig költenek normális játékosra, külföldről csak a szennyet hozzák ide, a magyar fiatalok pedig nem kapnak lehetőséget saját anyaklubjukban. Nem csoda, hogy Ausztriában több száz magyar futballista játszik alsóbb osztályokban, olcsón kiárusítva tehetségüket, amiket a hazai bajnokságban soha nem kamatoztathattak. Ezen szomorú dolgok fényében készcsodának tartom, hogy megvertük a törököket és pontot csentünk tőlük idegenbe, oda-vissza vertük a tavaly pótselejtezős észteket és legalább egy mérkőzésen de megszorítottuk a papíron szintén erősebb oláhokat. Reméljük Amszterdamban nem vallanak szégyent a fiúk, és legalább a becsületükért hajtanak majd egy kicsit és nem égünk meg nagyon. Ha a harmadik hely meglesz, én elégedett leszek. Bár bennem is ott motoszkál a „ mivan ha” nem egyenlít ki Chipchiu a végén vagy nem verik meg a törököket egy szerencsés utolsó percben lőtt góllal.